Az erjesztés – vagy más néven fermentáció – a szerves anyagok (tápanyagok) enzimek hatására történő átalakítása, lebontása. A táplálékok bélrendszerünkben történő átalakítása, lebontása is fermentáció.
A bélrendszerünkben az emésztés során az enzimeket mikroorganizmusok (élesztőgombák, bacilusok, penészgombák) termelik oxigéntől elzárva (anaerob), vagy oxigén jelenlétében (aerob). A savas vagy lúgos közeg pedig segíti (vagy éppen gátolja) az emésztési és felszívódási folyamatokat.
Erjesztés nélkül nem ismerhetnénk a kávét, a kakaót, a bort, a sört, a pálinkát, a fekete teát, de az olajbogyó, a szójaszósz és a sajtok sem kerülhetnének az asztalunkra.
Sajnos az utóbbi 50-100 év során ezt a természetes egyensúlyi folyamatot, ami az ember és bélflórája között fennállt, súlyosan veszélyeztetik a környezeti hatások, valamint jelenlegi étkezési szokásaink és lehetőségeink. A mikrobiológia, és kutatóorvosi eredmények minden kétséget kizáróan igazolják, hogy rossz úton járunk. Elfelejtettük őseink gyógyító konyháját és Hippokratész tanácsát: „Ételed legyen a gyógyszered”.
Ez a rövid összefoglaló kísérletet tesz arra, hogy megértsük, hol rontottuk el, és hogyan lehetne rendbe hozni étkezési kultúránkat.
Kérjük olvasóinkat, tekintsék ezt a dolgozatot egy nagyobb lélegzetű munka előzetesének, ahol a magyarság mára szinte elfeledett, nagybecsű búzáiból sült lágy kenyere, és megbecsült kerti földjei adta növények „erjesztmény-varázsait” alaposan átvesszük. Az élet élni akar, és az élet nemesbítése nemcsak jussunk, hogy előbbre jussunk, hanem felelősség is. Tisztelettel adózunk eleink hagyatéka előtt, tovább nemesbítve azt, így a nemesbített visszahat a nemesbítőjére, és a számolható időn túl megélhetővé válik a valós idő is.
