Cikkek

Hisztamin intolerancia a rejtélyes emésztőszervi problémák hátterében

2022.06.09 07:00
Hisztamin intolerancia a rejtélyes emésztőszervi problémák hátterében

,,Ételed legyen a te gyógyszered, táplálékod legyen a Te gyógyítód” (Hippokratész)

Az emésztőszervi betegségek egyre nagyobb problémát jelentenek világszerte, hazánkban minden tizedik embert érinti enyhe vagy súlyos panaszokat okozva. A vastagbél, végbél daganatok nőknél az emlő, férfiakban a tüdőrák után a második leggyakoribb rosszindulatú daganat típus. A jól működő emésztőrendszer az egészség egyik legfontosabb tartópillére ezért érdemes megfogadni Hippokratész bölcs intelmeit a táplálkozással kapcsolatosan.

Az emésztőtraktus működési zavarai gyakran nehezen megfogható, általános tüneteket vagy teljesen más szervi tüneteket okoznak, melyek elterelik a figyelmet a probléma valódi okáról, nevezetes a bélflóra felborulásáról, az emésztési folyamatok elégtelenségéről és a következményes tápanyaghiányról. Komoly gondot jelent ebben az ördögi körben a hisztamin intolerancia, ami sokáig rejtve maradhat.

Miért fontos az egészséges bélflóra?

Az emberi testen és testben élő baktériumokból, gombákból, vírusokból álló közösséget hívjuk mikrobiomnak, amely nagyon szoros, kétirányú kapcsolatban áll az emberi szervezettel. Az emésztőrendszerben élő mikrobiális közösség alkotja a bélflórát, ennek a közösségnek az első kolóniái a természetes úton történő születéssel és anyatejes táplálással kerülnek az újszülött emésztőtraktusába. [4] A csecsemő, kisgyermekkorban fokozatosan bővülő étrenddel formálódik, alakul ki az egyénre jellemző mintázat. A császármetszéssel világra jött újszülötteknél ez az első kolonizáció sérül, amit csak tovább ront a tápszeres táplálás.

Az egészséges bélflóra képes megakadályozni a betegséget okozó, patogén kórokozók megtelepedését, elszaporodását. A hasznos mikrobák képesek lebontani az ételekből származó emészthetetlen szénhidrát rostokat, amelyekből a rendkívül fontos, rövid szénláncú zsírsavak képződnek a vastagbélben. Ezek a zsírsavak (acetát, propionát, butirát) ugyanis csökkentik a gyulladást, daganatellenes hatásuk van, hozzájárulnak a bélhámsejtek integritásának megőrzéséhez, a nyálka réteg megújításához. Fontos szerepük van a bél-agy tengely, idegsejtek regenerációjában, a vérnyomás szabályozásában, kedvezően befolyásolják a tartalék tápanyag képzést (lipogenezis) és csökkentik az inzulin rezisztenciát. [1] [2] [3]

Ha a bélflóra ökológiájában zavar támad, akkor diszbiózis lép fel, mely számos súlyos egészségügyi problémához vezet.

A legújabb tudományos kutatások szerint a betegségek több, mint 90%-a visszavezethető a bélflóra egyensúlyának felborulásához. A helytelen táplálkozás, antibiotikumok, hosszantartó gyomorsav csökkentő kezelés (protonpumpagátlók szedése) mind-mind hozzájárul a bélflóra egyensúlyának felborulásához. Ennek következtében puffadás, hasfájás, hasmenés vagy ellenkezőleg székrekedés jelentkezik. A kutatások rámutatnak arra, hogy a túl sok cukor, állati eredetű fehérje fogyasztása krónikus és kiterjedt bélgyulladást, a bélfal áteresztő képességének fokozódását eredményezi, végső soron pedig bélrák kialakulásához vezet. [5] Bizonyítékok vannak arra is, hogy szoros összefüggés van a bélflóra felborulása és az elhízás, cukorbetegség, szorongás, depresszió és az autoimmun kórképek között is. [6]

Rejtélyes probléma a hisztamin intolerancia

A tejcukor érzékenység, (laktózintolerancia) vagy a liszt (glutén) érzékenység, sok figyelmet kapott az elmúlt időszakban. Érdemes azonban a hisztamin érzékenységről/ intoleranciáról is beszélni, amely szintén étkezést követően jelentkezik és változatos, kellemetlen és gyakran tartósan megmaradó tünetekkel jár. A probléma valódi oka azonban sokáig tisztázatlan, kezeletlen marad.

A hisztamin érzékenységet a hisztamin lebontásáért felelős DAO (Di-Amino Oxidáz) enzim hiánya okozza.  

A hisztamin fehérvérsejtekben és az úgynevezett hízósejtekben normálisan is termelődő anyag. A kórokozók által indított és a szervezet számára veszélyesnek ítélt hatásokra a sejtekből tömegesen szabadul fel és a gyulladást, allergiára jellemző folyamatokat indít el. [7] Hatására fokozódik az erek falának átjárhatósága, fokozódik a nyálka képződés, viszkető érzés, fájdalom jelentkezik. Elősegíti a gyomorsav termelődését, szerepe van az alvás-ébrenlét szabályozásában, serkenti az agyműködést. A hisztamin lebontásában a bélfalban termelődő DAO enzim játszik szerepet. Abban az esetben azonban, ha a szervezetünkben nincs vagy nem elegendő mennyiségű a DAO enzim, a hisztamin nem bomlik le, tartósan magas szintje felelős a változatos tünetekért.

Milyen tünetek esetén érdemes hisztamin intoleranciára gondolni?

Bőrviszketés, kiütés, bőrkipirulás, orrfolyás, tüsszögés, köhögés, légszomj, hasfájás, gyomorégés, hányinger, émelygés, haspuffadás, hasmenés. Okozhat azonban vegetatív tüneteket is mint: szívdobogás érzés, ingadozó vérnyomás, szédülés, migrén, hőhullámok, rohamokban jelentkező izzadás, típusosan szemhéj körüli ödémát.

A hisztamin érzékenység összetett probléma, melynek hátterében az alábbi tényezők szerepelnek:

  • A gyenge gyomorműködés, a kevés gyomorsav és az emésztőenzimek hiánya. A csökkent hatékonyságú fehérjebontás következtében az emésztetlen fehérjéket a bélben patogén baktériumok bontják, ezek közvetlenül is termelnek hisztamint.
  • Az emésztőenzimek hiánya: hasnyálmirigy enzimek, epesavak hiánya. Ennek oka, hogy a tartós vagy erős stresszhatásokra az emésztőrendszert beidegző nervus Vagus (Bolygóideg) működésében zavar támad.  A gyomor, epehólyag, hasnyálmirigy krónikus gyulladásai esetén is elégtelenné válik az emésztőenzimek termelődése.
  • Krónikus fertőzések, gyulladások esetén a hízósejtek aktivitása tartósan fennmarad, ami miatt a szövetekben tartósan magas a hisztamin szint.
  • A bélflóra felborulása teret enged a hisztamin termelő baktériumok elszaporodásának.
  • Egyoldalú étrend, mikro-tápanyagok hiánya: a hisztamin enzimatikus lebontása B12-, folsav és D-vitamin továbbá magnézium igényes folyamat. Ezek hiányában gyengül a hisztamin élettani lebomlása.
  • Endokrin problémák: a magasabb ösztrogén szint, a progeszteron és a kortizol hiánya fokozza a hisztamint kibocsátó hízósejtek aktivitását.
  • A mitokondriumok működési zavarai, melyben toxikus anyagok, mikro-tápanyagok hiánya is közrejátszik.

A hisztamin érzékenység megoldásában fontos, de nem elégséges önmagában a magas hisztamin tartalmú ételek fogyasztásának kerülése.

A magas hisztamin tartalmú ételek fogyasztásának elkerülése lényeges teendő hisztamin intolerancia esetén. Ilyenek: a csokoládé, a kakaó, a sör, a vörösbor, minden étel, ami tartósítószert tartalmaz, továbbá a paradicsom, ecetes ételek, halkonzervek, tengeri herkentyűk, füstölt húsok, húskészítmények és az érlelt sajtok, továbbá a nem friss ételek melyekben hisztamintermelő baktériumok szaporodhatnak el. Az ananász, a papaya, az avokádó és a dió gátolják a hisztamin lebontását, ahogyan ezt gyógyszerek közül a diclofenac és az aszpirin és a jódtartalmú kontrasztanyagok is ezt teszik.

Hosszútávon teljes megoldást csak az emésztőrendszer komplex regenerációjával, a mikrobiom újjáépítésével, annak folyamatos megóvásával, továbbá az immunrendszer egyensúlyának a helyreállításával és a mikrotápanyag hiányok megszüntetésével lehetséges.

Ennek eszközei a személyre szabott táplálkozási, életmód- és táplálék kiegészítési protokollok alkalmazása.

Segítséget nyújthat hisztamin intolerancia esetén: MárisJobb GastEnzy

Összeállította: Császi András egészségfejlesző és természetgyógyász és Dr. József Erika háziorvos

Források:

[1] The Role of Short-Chain Fatty Acids in Health and Disease; Tan et al. 2014

[2] The Role of Short-Chain Fatty Acids From Gut Microbiota in Gut-Brain Communication; Silva et al. 2020

[3] Role of Gut Microbiota-Generated Short-Chain Fatty Acids in Metabolic and Cardiovascular Health; Chamberset al. 2018

[4] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3417542/pdf/fcimb-02-00104.pdf

[5] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4261809/

[6] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4950857/

 [7] G. Vighi, F. Marcucci, L. Sensi, G. Di Cara, and F. Frati, “Allergy and the gastrointestinal system,” Clin. Exp. Immunol., vol. 153, no. Suppl 1, pp. 3–6, Sep. 2008, doi: 10.1111/j.1365-2249.2008.03713.x.