Cikkek
A K2-vitaminról
A K-vitamint, mint a normális véralvadáshoz létfontosságú anyagot ismerte meg az orvostudomány. A K-vitamin nem egyetlen anyag, hanem rokonvegyületek (fillokinonok és menakinonok) csoportja.
A K-vitamint, mint a normális véralvadáshoz létfontosságú anyagot ismerte meg az orvostudomány. A K-vitamin nem egyetlen anyag, hanem rokonvegyületek (fillokinonok és menakinonok) csoportja.
Az elnevezés a későbbi kutatás eredményeként vált külön K1 (fillokinonok) és K2 (menakinonok) vitaminra, mikor kiderült, hogy hatásaikban némi eltérés mutatkozik. A K1-vitamin a véralvadás szabályozásának egyik fő tényezője, míg a K2-vitamin a csontanyagcserében játszik életfontosságú szerepet. Igaz, hogy ha csak egyikből vagy másikból mutatkozik hiány a szervezetben, a fölöslegben levő képes a másikba átalakulni. Ezért mellékhatásaikban őket egységesnek tekintjük.
A természetben a K-vitaminok zsíroldékony vitaminok és igen elterjedtek a zöld leveles zöldségfélékben: spenót, sóska, káposztafélék, saláta, de kisebb mennyiségben tojás és húsfélék is tartalmazzák. Sőt, az emberi bélflóra is képes előállítani.
Sokáig úgy tudtuk, hogy K-vitaminhiány szinte nincs is! Utóbbi évtizedek tapasztalata, hogy egyre több K-vitaminhiányos esettel találkozunk, úgy felnőttek, mint gyerekek körében . Sőt, e vitamin hiánya csecsemőknél is egyre gyakoribb . Ma már elfogadott a csecsemőtápszerek K-vitaminnal való dúsítása. Ennek egyik oka radikálisan megváltozott táplálkozási szokásaink: egyre kevesebb friss leveles zöldségfélét, illetve egyre kevesebb természetes úton erjesztett élelmiszereket (pl.: savanyított káposzta) fogyasztunk, az élelmiszeripari termékek előnyére. Felmerül az a kérdés is, hogy vajon az alsó bélcsatornában képződő K-vitamin képes-e felszívódni, és milyen mértékben?
A K2-vitamin csontanyagcsere hatására a Japán-paradox hívta fel a tudósok figyelmét. Miközben Japánban sem fogyasztanak több kalciumot más népeknél, a csonttörések előfordulása jóval ritkábbnak bizonyult. Egyértelmű igazolást nyert, hogy ez közvetlen összefüggést mutat egy hagyományosan erjesztett tradicionális szójaétel, a natto, fogyasztásával , ami igen gazdag K2-vitaminban.
Először postmenopauzális korban levő nőbetegeken igazolták, hogy K2-vitamin hiányában még normális kalcium- és D-vitamin bevitel mellett is fokozódik a csontleépülés . A későbbiek során több, serdülők körében végzett vizsgálat hasonlóképpen igazolta, hogy K2-vitaminhiány felszámolása e korban is kedvező hatású az egészséges csontképzésre – segíti az ásványi anyagok beépülését a csontállományba.
A K2-vitamin gátolja a kalciumnak az érfalakba történő lerakódását is, véd az érelmeszesedéstől.
A K2 vitamin – bár K1-vitaminnál kevésbé – ellensúlyozza egyes szájon át szedett alvadásgátló készítmények hatását. Ugyanakkor az orvos számára a legtöbb fejtörést a természetes forrásokból származó, változó mértékű fogyasztása, illetve változó felszívódása adja. (Zsíroldékony vitamin lévén, együtt fogyasztott zsírok, olajok javítják felszívódását, ezek hiánya csökkenti!).
A kezelőorvos számára sokkal kisebb gond egy pontosan ismert, napi 75 µg K-vitaminbevitellel számolni. Ha tud róla! Ezért alvadásgátló kezelés alatt álló betegek minden esetben tájékoztassák kezelőorvosukat a K-vitamin szedése felől, és annak tanácsai alapján alkalmazzák.
Ha egyidejűleg különálló A és/vagy E-vitaminkészítményt is szednek célszerű pár óra eltéréssel bevenni.
A szubklinikai K-vitaminhiány világszínvonalú terjedését figyelembe véve, a K2-vitaminpótlás egyre több figyelmet kap a közeljövőben a népegészségügyben és csontritkulás ellátásában.